kábultan, varázstól megrészegülve bámulom a lassan arrébb suhanó átlátszó füstöt. elképzelem, ahogy burokba zár, és odakint csak beszélnek és beszélnek és sosem hagyják abba. én pedig bentről figyelem ahogy leheletük után kapkodnak a mínuszokban.
füstje beleivódik bőrömbe. ruhámban édes illatommal köt örök barátságot. soha ki nem űzheti onnan senki.
valaki kávéval kínál, kezét nyújtja felém kedvesen. udvariasan megköszönöm és cigarettámmal kecsegtetem. kihúz egy szálat a gyűrött dobozból. az emberekre mutogat, odakint. tanulmányozom mosolyát, a homlokán húzódó ráncokat.
fogalmam sincs hogyan tovább. mindig csak vagyok valahol, ismeretlen helyeken dohányzom ismeretlen, új emberekkel. mert ilyenkor ez egy másik élet. nekem pedig kifizetett belépőm van rá. csak égjen.