Füredi Katica

Pszichológusként diplomáztam az egyetemen. Aztán mégis az üzleti életbe csöppentem. PR-os voltam abban az időben, amikor még csak két ilyen cég volt a piacon és kommunikációval foglalkoztam akkor, amikor még sehol se tanították ezt a szakmát. Karriert szerettem volna és sikert. Mindkettő megvolt, amikor a kommunikációs igazgatói széket a szülőágyra cseréltem.

Hat hónap után terveztem a visszatérést. Hat év lett belőle. Örök hálával tartozom a férjemnek, hogy lehetővé tette, hogy ezt az időt csak a gyermekeimre fordítsam. Mert ő is fontosnak tartotta és értékelte, amit teszek.

Mire visszatértem a munka világába úgy éreztem, elszaladt mellettem az élet. Már nem az volt fontos, ami annak előtte. Megváltoztak a prioritások, az értékek és én magam is. Ismét építettem a karrieremet és sikeres voltam, de ennek a sikernek már nem volt olyan édes az íze. A világ egy olyan arcát mutatta, ami egyáltalán nem tetszett. Váltanom kellett.

Azt mondják, az ember 40 éves kora felé közeledve spirituálisabbá válik. Én is ezt tapasztaltam. Másféle tudásra szomjaztam, másféle szemléletmódra vágytam. Végigjártam a kineziológia legösszetettebb, One Brain ágának minden tanfolyamát, két évet szántam a család -és szervezetállítás elsajátítására. Elmondhatom, hogy ezen tudományok legnagyobb hazai és nemzetközi képviselőitől tanultam.
Vallom, hogy az ember sosincs „készen”, én is örökké szomjazom a tudást, jelenleg családterápiát tanulok.

Pszichológusi munkám során igyekszem mindezt integrálni és teret adni a nyugati és keleti szemléletmód találkozásának.