Aaron Koháry

„ Soha, semmilyen körülmények között, még álmában sem mert volna bemutatkozást írni magáról. Azt amit mindenki látott belőle, a magabiztosságát, erélyes fellépését minden reggel felvette, akár a báli maszkokat szokás Velencében a karnevál idején, de, hogy milyen is ő, azt csak kevesen tudhatták vagy talán még ő sem mindig. Ám könyvbemutatója előestéjén kénytelen volt összeszednie magát és megismertetni a világgal. Fel-alá járt, kelt a szobában és olykor belenézett álló mahagóni tükrébe. Nem látott mást csak egy jóképű, jó kiállású fiatalembert élete hajnalán. Ezt azonban bárki megállapíthatta. De hogyan is mutathatná be magát az ember, anélkül, hogy irigykedjenek vagy újjal mutogassanak rá. Megnyugodott, megfogta a bögre kávéját és kiült a teraszra. A társasház legtetejéről pompásan belátta az egész várost. Rágyújtott és mindaz ami pár hónap leforgása alatt történt mosolyra húzta a száját ″hm egy könyv, ez már valami″- gondolta. A kis teraszáról nézte végig hogyan olvad egybe Párizs színes forgataga a lemenő nap csillogó sugaraival.”