Suz'n: A lány a blog mögött

Veszprém, Székesfehérvár, Csopak, Veszprém, Csopak... Életem legjelentősebb helyszínei. Születtem, éltem, szerettem, és élek és szeretek.

Ovis koromban megnyertem egy rajzversenyt, ajándékom könyv volt. Abból tanultam meg olvasni. Emlékszem a pillanatra, ahogy ülök a konyhaasztalnál Fehérváron, a Nagyi vasal, én pedig a könyvet bújom. Be nem állt a szám. A betűket már ismertem, és akkor esett le, hogy ezeket "össze kell mondani" és úgy vannak a szavak... Hoppá! Hát én olvasok!

Azóta is ez megy. Csak a tempóm változott, ma már őrületes tempóban zabálom az oldalakat és időről időre mélyeket szippantok a papír illatából...

Telt-múlt az idő és jöttek a fogalmazások a suliban. Ment a fújjogás, ment a nyafogás, csak én ugráltam örömömben. Angolórákon 150-200 szót kértek a házidogába; nekem pedig azzal ment el a fél vasárnap délutánom, hogy miután tíz perc alatt összedobtam a művemet, lefaragjak belőle úgy 400 szónyi felesleget. Ha én egyszer nekiállok írni, el kell törni a kezemet, hogy befejezzem.

Innen hát a betűk iránti szerelmem.

Az olvasóközönségre kiterjesztett vágyam eddig ismeretlen volt. Gondoltam arra, hogy mivel nyáron születtem, és oroszlán lettem; tán így fejeződik ki az exhibicionizmusom, ami a jegynél oly jellemző. Nem hinném.

Mikor megnéztem a Sorsügynökség című filmet Matt Damonnal a főszerepben, megvilágosodtam.

Kicsit fantasztikus a film, de nekem ütött. David Norris, a jóreményű fiatal politikus története, aki véletlen megtud valamit, amit nagyon nem kellene. Hogy mi a dolgok menete, hogy kik irányítják az életünket... Találkozik álmai nőjével, és pár kalapos fickó megpróbálja elválasztani tőle.

Nem, nem a szerelmi szál a kapocs az én életemhez.

Az egyik alkalommal, mikor számon kéri az iroda emberein az eltiltást, Pöröly azt mondja neki, hogy pont azért lett belőle politikus, azért akar emberek előtt állni, mert mióta elveszítette a családját, nem bír egyedül maradni. Ki akarja tölteni az űrt...

A teljes bemutatkozás ide kattintva olvashatod el.